Huszadik születésnapomra kaptam egy olaszországi utat. Bolognában, Velencében és Firenzében jártam akkor és először azon az úton olvastam Szerb Antal Utas és holdvilágát, ami Toszkánában játszódik. Azóta szinte minden nyáron elolvastam, de csak idén jutottam el a regény helyszíneire. Na, jó, nem pontosan azokra a helyekre.

Toszkán táj

Amikor elindultunk, vártam, hogy megérkezzünk, de a felszabadultság érzése nem pont akkor jön el, mikor idegen földet ér a lábam. Kiszámíthatatlan, mikor és milyen erősen ér utol az az utánozhatatlan szabadságérzet, ami ilyenkor az egekbe repít, viszont pontosan észrevehető, mikor bekövetkezik. Most a második napon jött el ez a pillanat Puccini szülővárosában, Luccában. Jazz fesztiválba csöppentünk, utcazenészek gitároztak a szoborrá merevedett hivatásos szórakoztatók kavalkádjában, addig is, míg a fellépők megjelentek. A nap verőfényesen sütött (még jóhogy, nehogy megcáfolódjon a napsütötte Toszkána jelző!). A macskaköves kis utcákon egyszer csak kiszakadt belőlem egy „fagyi!” felkiáltás és onnantól kezdve infantilis módon skandáltam, amíg nem találtunk egy fagyizót. Bocsánat, a világ legjobb fagyizóját. Mármint szerintem. A hivatalos „világ legjobb fagyizója” a középkori Manhattannek nevezett San Gimignánóban van (sőt, a második legjobb fagyizó egy saroknyira van az elsőtől), mégis, a luccai ízbombába belepirultak az ízlelőbimbóim, olyan intenzíven udvarolt nekik az étcsoki (amiből mellesleg 5 gombócot benyomtam), a nutella és valami gyümölcsíz.

Lucca

Ha nem is a fagyijával, a kis utcácskáival, sajátos hangulatával elbűvölt San Gimignano, akár csak Volterra. Volterrában ettem életem legjobb vaníliás croissant-ját. Amúgy Toszkánáról elmondható, hogy a legek színtere volt számomra, ugyanis itt ittam a világ legjobb kávéját is (hivatalosan is az). Volterra egy kis ékszerdoboz, a templom előtti padon öregek üldögélnek és jóízűen kacarásznak, egy néni az utcán – látva, hogy tátott szájjal bámulom a körülöttem lévő kis csodát – elmosolyodik és annyit mond olaszul: szép, igaz? Aham – nyögöm ki és hevesen bólogatok, hogy biztosan megértse. Az olaszokban amúgy erősen él a szülőföld szeretete, ami nem az országot, hanem egyes régiókat fedi le. Egyedül azt sajnálom, hogy egy órát maradtunk csak ebben a kis igazgyöngyben.

Volterra

Szívesen felcseréltem volna a Pisában töltött két órával. Na, ha már Pisa… érdemes elmenni a ferde torony, a Csodák tere miatt, de minden más, ami körülveszi, a nyolcadik kerület rosszabbik részeire emlékeztet. Mondjuk, megint hülye és/vagy fáradt voltam, mert a botanikus kert mellett csak elsétáltunk és a temetőt sem néztük meg. A torony ferdesége amúgy nem nagy szám, mert sok ferde torony van szerte Olaszországban, viszont a pisai gyönyörű, ez tény. Galileo Galilei híres kísérlete is a pisai ferde toronyhoz köthető: a ferde toronyból két különböző súlyú testet dobott ki, hogy bebizonyítsa, az esés sebessége független a tárgy súlyától. A pisai Csodák tere többi építménye (melyek egységet alkotnak), a dóm, a ferde torony, a keresztelő kápolna és a temető az élet szakaszait hivatott szimbolizálni.

Pisa

A másik „nyolcadik kerületes élményem” Genovában esett meg. Genova amúgy nem volt a programok között, de én balga, mivel már voltam Firenzében, gondoltam, irány vonattal Genova a csoportos kirándulás helyett. A vonatjegy árától majdnem dobtam egy hátast. Maradjunk annyiban, hogy Firenze olcsóbb lett volna. Viszonylag hamar túltettem volna az szívinfarktust okozó összegen, ha a látvány kárpótol, de Genova piszkos, büdös nagyváros, ami egy kikötővel büszkélkedhet, de mivel kalóz, matróz csak farsangon vagyok néha, hidegen hagy az a tengerfelület, amiben nem tudok fürdeni, vagy nincs legalább egy jól kiépített sétáló része. Úgyhogy pufogtam, és ha az ember pufog, mindent sokkal sötétebbnek lát. Rosszarcú emberek közeledtek minden vizeletszagú sikátorból, Zola Franciaországa patyolattiszta ehhez képest - gondoltam,és sírni akartam. A helyzetet az utastársam, a két napja ismert lakótársam mentette meg, aki mindent pozitívan lát, akkor is, ha épp összeomlik a világ. Sokat tanultam tőle. Ő rángatott fel egy gyerekeknek kihelyezett lovacskás körhintára, és ezután valahogy minden jobb lett.

 Genova

Az egyik kikötői bárban kértem egy limonádét és kaptam 2,5 deci frissen facsart citromlevet meg cukrot. Röhögtem, az éves C-vitamin adagomat bevittem egy óra alatt. Egy kenyai utcai árustól ingyen kaptunk egy szerelem karkötőt (másnap elhagytam – ilyen az én formám) és egy ormányával felfelé mutató elefántot, hogy szerencsém legyen. Végül még körpanoráma magaslatból is megtekintettem a várost, miután megkérdeztük az összes genovai polgárt körülbelül, hogy hol van egy hegy, egy rooftop bár vagy bármi, ahonnan ezt lehetne látni, és ilyenről senki nem tudott, csak a kikötőben a Bigo körpanorámát emlegette mindenki. Szóval végül megtaláltuk ezt a körpanorámás liftet és körülnéztem föntről. Jó, elismerem, rossz passzban voltam. Genova tele van szép templomokkal, palotákkal, a kikötőjét a világ egyik legszebb kikötőjének tartják, ráadásul Kolumbusz Kristóf itt született. Az egyik utcai árusnál vettünk valami harapnivalót, és arra lettem figyelmes, míg válogattam, hogy az előttünk lévő öt srác magyarul beszél. Kicsit beszélgettünk velük és az a tény, hogy Olaszországban, egy utcai kajáldában találkozunk magyarokkal, feldobott. Két óra vonatozás után éjjel sétáltunk és szökelltünk hazafelé. A negyed órás sétaúton mindenféle szöveget kitaláltunk a „ha jó kedved, tapsolj nagyokat” rigmusra. Összességében jó kis kaland volt! Akik pedig Firenzében voltak, mind jókat meséltek a városlátogatásról.

Bigoról

A következő napi látványosságról, Sienáról, én se tudok másképp nyilatkozni. Siena különösen fontos volt számomra, épp az Utas és holdvilág miatt. Siena város három összefüggő dombon fekszik, Európa egyik legnagyszerűbb gótikus városa. Sienát a hagyomány szerint Senus, Romulus unokaöccse alapította. Belvárosát az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. A Sienai fekete-fehér márványcsíkozatú dómja, amit még a 12. században kezdtek el építeni, elképesztően szép! Kevésszer hat meg annyira egy építmény, mint egy szép táj, de ebben a dómban csak ámultam és bámultam.

Siena 

Amúgy épp aznap rendezték a hagyományos lovasbemutatót Európa legnagyobb középkori főterén Sienában, és épp aznap játszott az olasz válogatott egy meccset, így – bár az utcákon csak lézengtek a helyiek – egy-egy gólöröm jól kivehetően átszűrődött a vicces zászlókkal díszített falakon. Sienának 17 kerülete van és mind a 17 kerületnek (ahogy ezt egy tisztességes városrésznek illik is) van egy zászlója. Az egyiken például egy csiga, a másikon egy zsiráf és egy lovag szerepel, és ez überel számomra minden furcsaságot.

A furcsa zászlók hazája

Látványban, életérzésben pedig Cinque Terre nálam mindent vitt (teszem hozzá, az Elba-szigete programot is kihagytam, de még ha el is mentem volna Napóleon rezidenciáit meglátogatni, szerintem akkor is csak egálban lehetne a két nevezetesség).

Cinque Terre

Az „Öt föld” Ligúria régióban fekszik, és az egész olyan, mint egy mesevilág! A zöld sziklateraszokon magasodó színes házak csalogatják az embert. Az öt falu általában egy-két utcából áll, és valamilyen terményben jeleskedik.

Cinque Terre

Az egyik faluban például isteni pestót kóstoltam. De nem is ez a lényeg! Hanem az a felszabadultság, a kéklő tenger (amiben Monterossonál meg is mártóztam), a kedves emberek (mondjuk ez mindenhol jellemző az olaszokra - olykor eljöttek velem a következő sarokig, ha kérdeztem, hogy merre találom ezt vagy azt, hogy jobban útba tudjanak igazítani), az isteni toszkán ételek. És nem mellesleg olyan feneke lesz az embernek, ha egy-egy falut megmászik, mintha hetek óta kardiózna.

A rolitúra teljes Toszkán programja